A Királyhágómelléki Református Egyházkerület febr. 27-i tájékoztatója szerint Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a Bolyai Egyetem működésének újbóli engedélyezését, egy erdélyi, lehetőleg kolozsvári magyar konzulátus visszaállítását, az elkobzott egyházi ingatlanok ügyének rendezését, valamint Cseresznyés Pál és a zetelaki elítéltek felmentését jelölte meg olyan gesztusokként, amelyek mindenképpen szükségesek lennének ahhoz, hogy a román-magyar megbékélési folyamatot "kimozdítsák megrekedt állapotából". Tőkés László Robert Whiteheaddel, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének munkatársával közölte ezt, amikor a diplomata felkereste a püspököt nagyváradi hivatalában. A diplomata kérésére Tőkés László beszámolt a romániai magyarság helyzetéről, különös tekintettel a tanügyi törvényre, az elkobzott egyházi ingatlanok és a kisebbségi egyházakat sújtó diszkrimináció kérdéseire, valamint a román-magyar megbékélésre. A püspök hangsúlyozta, hogy ez utóbbinak legfőbb akadálya egyfelől a megbékélésre irányuló valós politikai akarat hiánya, s ezzel szoros összefüggésben a magyar kisebbség helyzetének a megoldatlansága. A tájékoztató szerint Whitehead méltatta Tőkés László kiemelkedő szerepét az 1989. évi temesvári eseményekben, továbbá hangsúlyozta, hogy noha az Egyesült Államoknak nem áll szándékában közvetíteni a román-magyar alapszerződés, illetve a megbékélés ügyében, nagyon fontosnak tartaná, hogy ez minél előbb megtörténjen. /Tőkés László a megbékélés feltételeiről. Hiányzik a politikai akarat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
1996. március 8.
A börtönben sínylődő Cseresznyés Pál ügyében kihallgatáson volt az elmúlt év decemberében Iliescu elnöknél Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Frunda György szenátor. Iliescu azt válaszolta, hogy várja az igazságügyminiszternek küldött megkeresésére a választ. A miniszter viszont azt mondta, hogy hozzá még idén februárban nem érkezett meg az elnök levele. - Az iratsétáltatásnak van hagyománya. Mennyi beadványra "nem kaptunk választ", jegyezte meg az újságíró. /Kalmár Zoltán: Bujkáló iratok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
1996. március 15.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke márc. 15-én Nagyváradon felhívást tett közzé, ebben kifejtette, hogy a romániai magyar nemzeti közösség békét, szabadságot és egyetértést kíván a többségi románsággal abban az országban, amelynek államalkotó nemzeti közössége lett, emellett harcol a személyi és közösségi autonómia megvalósításáért, a kollektív jogok elismeréséért. A történelmi megbékélés mellett síkraszállt Cseresznyés Pál szabadonbocsátásáért és az emigrációba kényszerült zetelakiak felmentéséért. Felemelte szavát azon gyakorlat ellen, hogy magyar többségű vidékekre jelentős számú katonaságot telepítenek. Végezetül Ionel Ungur Bihar megyei prefektus azonnali leváltását sürgette Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, mert a prefektus márc. 15-vel kapcsolatos közleményében nyíltan uszított a romániai magyarság ellen. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 18., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 19., 742. sz./
1996. július 8.
Tom Lantos és Philip Crane törvényjavaslata, hogy Románia állandó jelleggel kapja meg a legnagyobb kedvezményt, elbukott. Christopher Smith, a Helsinki Bizottság társelnöke 24 képviselőtársával együtt azt kérte, halasszák el a döntést a romániai választások utánra. Levelükben kitértek a magyar kisebbséget sújtó problémákra: az anyanyelvi oktatás és a magyar egyetem korlátozása, Cseresznyés Pál börtönben tartása. Az ellenzők között volt David Funderbunk volt bukaresti nagykövet is. /Népszabadság, júl. 8./ A Népszabadság nem említi, hogy az amerikai magyar lobby - Lipták Béla kezdeményezésére - hatalmas levélírási kampányba kezdett, több kongresszusi tag támogatását is megszerezték. /Új Magyarország, júl. 8./
1996. szeptember 16.
Szept. 16-án, az alapszerződés aláírásával egyidőben Frunda György, az RMDSZ elnökjelöltje meglátogatta Marosvásárhelyen Cseresznyés Pált, az 1990-es magyarellenes marosvásárhelyi pogrom még mindig börtönben sínylődő elítéltjét. Frunda György sajtónyilatkozata szerint látogatását jelzés értékűnek szánta, levélben fordult Iliescu elnökhöz, kérve Cseresznyés Pál kegyelmi kérvényének jóváhagyását, ami egyik bizonyítéka lenne az alapszerződésben foglaltak jóhiszemű kezelésére. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./ Előzmény: Cseresznyés Pált 1991. jan. 18-án tartóztatták le, azóta fogságban van. Azzal vádolják, hogy 1990. márc. 20-án Marosvásárhelyen belerúgott Cofariu Mihaila libánfalvi lakosba. Cseresznyés Pált rettenetesen megverték, így vették rá a beismerő vallomásra. Az akkori események miatt 1992. márciusáig 43 személyt ítéltek el, kizárólag magyarokat és cigányokat. /Magyar kálvária - Marosvásárhely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1992. márc. 17./ Marosvásárhelyen a Maros Megyei Törvényszék júl. 7-én 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./
1996. november 22.
Az RMDSZ szerepvállalásával kapcsolatban véleményt nyilvánított Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Nagy előrelépésnek tekintené az RMDSZ-nek az új kormányban való részvételét, de ehhez írásbeli egyezséget tart szükségesnek a tanügyi törvény felülvizsgálatáról, a magyar nyelvű felsőoktatás és szakképzés biztosításáról, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásáról és a bebörtönzött Cseresznyés Pál szabadon bocsátásáról. Tőkés László ugyancsak sürgeti a magyar-román kerekasztal összehívását. /Népszava, nov. 22./
1996. november 23.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nov. 21-i közgyűléséről kiadott közleménye szerint a közgyűlés levélben üdvözölte Emil Constantinescu elnököt. "Egyetértését fejezi ki az új elnök választási és kormányzói programjával." Örömmel üdvözli azon szándékát, hogy a "kisebbségek panaszait figyelembe véve, demokratikus módon kívánja megvitatni és megoldani a többséget és kisebbséget megosztó problémákat." Az RMDSZ-nek a kormányba való belépését lehetővé tevő írásbeli egyezségnek tartalmaznia kell a tanügyi törvény felülvizsgálatát, a magyar nyelvű felsőoktatás és szakiskolai képzés biztosítását, az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását és Cseresznyés Pál börtönből való szabadon bocsátását. - Szorgalmazzák a román-magyar kerekasztal összehívását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./
1996. november 29.
Iliescu utolsó napjaiban még élt hatalmával: rendelettel előléptetett számos magasrangú rendőrtisztet, kegyelembe részesítette a Román Kommunista Párt szabadlábon levő tagjait, Dumitru Popescut, Lina Ciebonut, Nicolae Constantin Olteanut, Gheorghe Opreát, Gheorghe Panat, akiket 1991 áprilisában 11-14 év börtönbüntetésre ítéltek. Nem adott kegyelmet viszont Cseresznyés Pálnak, akiért az RMDSZ megmozgatott minden lehetséges nemzetközi fórumot. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 29., Magyar Nemzet, nov. 29./
1996. december 12.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyilvánosságra hozta az SZKT ülésén nov. 28-án elmondott beszédét Mit kíván a romániai magyar nemzeti közösség? címmel. A püspök kifejtette: a kormányban való részvételről érdemben az SZKT-nak kellett volna döntenie, de nem ez történt. Nov. 27-i levelében Somai József joggal kifogásolta, hogy "megrendült a szövetség belső demokráciája", nem hívták össze az SZKT-t háromhavonta, ahogy az alapszabály előírja. Tonk Sándor szerint az SZKT összehívásával az RMDSZ vezetői elkéstek. - A szűkszavú sajtótájékoztató szerint Markó Béla "rövidesen eljuttatja ajánlatát a kormányzásban való részvételre", "tárgyalások folynak a konvencióval". Miben áll Markó Béla "ajánlata"? - Szó sem esik az RMDSZ tárgyalási feltételeiről. - Előzőleg meg kellett volna fogalmazni az RMDSZ tárgyalási feltételeit, igényeit és elvárásait, valamint a teljesítésükre vonatkozó biztosítékokat. - Az "RMDSZ-t a Frunda-féle választási különítmény hajszolta be a kormányba." Frunda György elnökjelöltként való indításával az SZKT szabad utat engedett a hatalombarát neptuni irányvonalnak. Frunda György megnyilatkozásiból látható "egy új és más RMDSZ-politika erőszakos arculata, mely minden bizonnyal mind Bukarestnek, mind a jelenlegi Budapestnek, mind Washingtonnak a leginkább kedvére van". - A neptuni irányvonal az önfeladás politikája. - A kormányba belépést ésszerű szerződéses alapokra kell helyezni. A következő elvárások és jogos igények támaszthatók a román demokratikus kormánnyal szemben: - az alkotmány és valamennyi olyan törvény felülvizsgálása, melyek kisebbségellenes kitételeket tartalmaznak, a kisebbségi és vallásügyi törvény elfogadása, a tanügyi törvény felülvizsgálata és az RMDSZ módosító indítványának megfelelő átalakítása, az RMDSZ személyi autonómiára vonatkozó törvénytervezetének törvényerőre emelése, a kisebbségi autonómiaformák és kollektív kisebbségi jogok elismertetésére vonatkozó tárgyalások elindítása, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, a magyar nyelvű felsőoktatás és szakiskolai képzés helyreállítása, anyanyelvű oktatás a fogyatékos és kisegítő iskolákban, a felekezeti oktatás 1948 előtti állapotoknak megfelelő helyreállítása és állami támogatása, az egyházi szociális intézmények központi pénzügyi támogatása, anyanyelv használata a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a társadalmi közéletben, a helységnevek anyanyelvű használata, anyanyelvű és kétnyelvű feliratok alkalmazása, a Kisebbségi Tanács átalakítása kisebbségi kormányhivatallá, magyar prefektusok kinevezése a székely megyékbe /Hargita, Kovászna, Maros/, Cseresznyés Pál szabadon bocsátása. A felsorolt elvárások mellett az RMDSZ indítványozza: a Demokrata Konvenció előzetes kötelezettségvállalásának megfelelően ültessék életbe a Gyulafehérvári Határozatok nemzeti kisebbségekre vonatkozó tételeit, szerezzenek érvényt az Európa Tanács 1993/176-os számú dokumentumába foglalt ajánlásokat, melyek teljesítésére a román állam kötelezettséget vállalt, az új kormány határolja el magát az előző kormány magyarellenes politikájától, hívják össze a román-romániai magyar kerekasztalt. - Meg kellene szabni a megvalósítások határidejét. /Tőkés László: Mit kíván a romániai magyar nemzeti közösség? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11., Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./
1996. december 24.
Váratlanul szabadon engedték Cseresznyés Pált. Cseresznyés Pál dec. 24-én kiszabadult a börtönből, Emil Constantinescu elnök kegyelemben részesítette. Az államelnök előzőleg beszélt Cofariuval, aki hajlandó volt megbocsátani. Négy Maros megyei RMDSZ-képviselő újabb kegyelmi kérvényt adott be novemberben, a választási eredmények kihirdetése után, ez volt az ötödik kérvény. Frunda György azonban közbelépett, ne avatkozzanak bele, ezzel az üggyel ő foglalkozik már öt éve. Amikor megnyílt a börtönajtó, Frunda György és Borbély László várta Cseresznyés Pált, ugyanis Frunda hozta Bukarestből a szabadulást lehetővé tevő elnöki döntést. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./ A bukaresti Adevarul nem értett egyet a döntéssel, ez bátoríthatja a "románvadászokat", ennek a "román engedékenységnek" a nevében a történelemben a románok olyan könnyen hagyták magukat elnyomni a magyar urak által. Emil Constantinescu gesztusa növelheti az RMDSZ arroganciáját. Hasonló hangot ütött meg a Cronica Romana, ugyanakkor idézte a szélsőséges Corneliu Vadim Tudort, aki nem hibáztatja az államelnököt döntéséért. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./ Előzmény: Cseresznyés Pált 1991. jan. 18-án tartóztatták le, azzal vádolták, hogy 1990. márc. 20-án Marosvásárhelyen belerúgott Cofariu Mihaila libánfalvi lakosba. Cseresznyés Pált rettenetesen megverték, így vették rá a beismerő vallomásra. Marosvásárhelyen a Maros Megyei Törvényszék 1992. júl. 7-én 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./
1997. január 6.
Cseresznyés Pál kiszabadult dec. 24-én. A fogságban töltött évek megviselték, jócskán megőszült. Elmondta, hogy 1991. jan. 18-án vették őrizetbe, mert felismerték az 1990 márciusi eseményekről készült videofilmen. Nyolc hónapig látogatót, ügyvédet sem engedtek hozzá. Kegyetlenül megverték gumibottal, majd a rabokat ráuszították, akik éjjel is verték őt, ujjait a vaságyak közé szorították, mindegyik körme lejött, ugyanúgy a lábkörmei is. Ebéd után kitaposták belőle az ételt... Egészen 1991 decemberéig verték, akkor egy amerikai diplomatának elmondta, hogyan bánnak vele, ezután abbahagyták az ütlegelést. Ezt követően csak szóban molesztálták, hogy felőröljék idegeit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6., 7./
1997. január 24.
Jan. 25-én Markó Béla RMDSZ-elnök a Markó Béla marosvásárhelyi Elnöki Hivatalban találkozott Cseresznyés Pállal. A több mint egy órás megbeszélés nyomán Cseresznyés Pál anyagi támogatást kapott az RMDSZ országos vezetősége részéről. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 28., 954. sz../
1998. július 17.
Júl. 17-én hirdetett ítéletet hogy a Maros megyei bíróság az 1993 szeptember 20-i hadrévi lincselés ügyében. A bíróság 11 vádlottra összesen 63 évi börtönbüntetést szabott ki, ám ezek egy része amnesztia hatálya alá esik. A két legsúlyosabb ítélet hét és fél évi börtönbüntetésre szól. Az ítélet nem jogerős. Haller István, a Pro Europa Liga képviselője bejelentette, hogy az ügyészségen és az Igazságügyminisztériumnál egyaránt tiltakozni fog az enyhe ítélet ellen. "Nevetséges, hogy emberölésért csak három évet üljön valaki. Cseresznyés Pált 16 évre ítélték, sokkal kisebb vétségért." A vétkeseknek csak egy töredékét büntették meg. A bíróság a per kiterjesztését kérte, az ügyészség ezt visszautasította. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./ 1993. szeptember 20-án - azt követően, hogy egy roma leszúrt egy falubeli románt - a tömeg rágyújtotta a házat a tettesre és két társára, a menekülő embereket meglincselte, további 12 házat is felgyújtott, több másikat megrongált. A lincselésnek három roma áldozata lett, a falu cigány lakossága elmenekült. A nyomozás három évig egy helyben topogott, s csak az 1996 évi választások után kapott lendületet. /MTI/
1998. november 16.
1996 karácsonyán fényképezőgépek villogtak, amikor Cseresznyés Pál kilépett a marosvásárhelyi börtön kapuján. Sokan felajánlották a segítségüket, azután lassan mindenki eltűnt. Hónapok óta a most vele interjút készítő az egyetlen ember, aki érdeklődik a sorsa felől. Senkit sem érdekel, hogy kevés a betegnyugdíja. A szeme alatti sebet egy szegedi szemorvos sem tudta eltüntetni. - Mihaila Cofariu a magyarok "megleckéztetésére" jött Marosvásárhelyre. Bűn, ha valaki saját népét védelmezi? - kérdezte Cseresznyés Pál. Szabadlábra került ugyan, de Mihaila Cofariunak fizetnie kell az életjáradékot. Cseresznyés Pál 1941-ben született Vármezőn. Munkavállalásnál csak előjön: börtönviselt. A románok szemében pedig ő a legnagyobb ellenség. - Cseresznyés Pál keserűen állapította meg, hogy ma nem mennének el az emberek tüntetni, "Ilyen erkölcsi erózió ritkán zajlik le egy népcsoport életében..." /Tófalvi Zselyke: A szabadság börtöne. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./ Előzmény: Cseresznyés Pált 1991. jan. 18-án tartóztatták le, azzal vádolták, hogy 1990. márc. 20-án Marosvásárhelyen belerúgott Cofariu Mihaila libánfalvi lakosba. Cseresznyés Pált rettenetesen megverték, így vették rá a beismerő vallomásra. Az akkori események miatt 1992. márciusáig 43 személyt ítéltek el, kizárólag magyarokat és cigányokat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1992. márc. 17./ Marosvásárhelyen a Maros Megyei Törvényszék 1992. júl. 7-én 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./
1999. december 7.
A ploiesti-i táblabíróság elutasította az első fokon 11 évi börtönbüntetésre ítélt két magyar kamionsofőr fellebbezési kérelmét. Debreczeni Ferencet és Ulicsnyi Ferencet csempészés, sikkasztás, lopás, valamint a vámtörvények megsértése miatt ítélték a súlyos büntetésre. A két sofőr másfél évvel ezelőtt a magyar-román határ borsi vámparkolójában hagyta azt a kamiont, amellyel nagy mennyiségű kávét szállítottak Romániába, s a kocsinak másnap már csak hűlt helyét találta. Az ügyben első fokon hat személyt ítéltek el. A két magyar állampolgár mellett egy magyar nemzetiségű román állampolgár szintén 11 évi börtönbüntetést kapott, a többi vádlottra ennél jóval enyhébb ítéletet szabtak ki. Szász Zita védőügyvéd elmondta: fellebbezést nyújt be a román Legfelsőbb Bíróságnál. Az elsőfokú ítélet kihirdetése után tíz fellebbviteli tárgyalást is meghirdettek, majd elhalasztottak, mire az elutasító döntés megszületett. A szintén magyar állampolgárságú Kristóf József Flórián jelenleg is egy romániai börtönben sínylődik, noha az évek óta zajló meghurcoltatás következtében elméje gyakorlatilag elborult. Román vámtisztek jogosulatlan intézkedésének állt ellen a petei határátkelőnél, emiatt ráfogták: okozója az egyik vámos napokkal később elszenvedett, maradandó károsodást okozó agyvérzésének, amelyet orvoskonzíliumi közreműködéssel hoztak összefüggésbe az incidenssel. A fiatalember nyilvánvalóan bűnbak, akitől az "áldozat" hozzátartozói csillagászati összegeket követelnek fájdalomdíjként. A kézdivásárhelyi magyarok ügye közismert. Az ún. Agache-per egyenes folytatása azon nacionalista indíttatású, kimondottan politikai hátterű megtorlásoknak, amelyeket az oroszhegyi és zetelaki elítéltek, illetve Cseresnyés Pál és társai szenvedtek el az 1989-es Hargita megyei, illetve az 1990-es marosvásárhelyi események után. /Magyarellenes perek Romániában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 7./
2000. március 17.
Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége március 14-én Markó Béla szövetségi elnök javaslatára elhatározta, hogy szociális támogatást nyújt az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események áldozatai, valamint hozzátartozóik megsegítésére a szövetség Szolidaritási Alapjából. Az ÜE határozata értelmében a marosvásárhelyi események kárvallottai ezentúl minden évben részesülnek szociális támogatásban. A határozatnak megfelelően Takács Csaba ügyvezető elnök, valamint Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója márc. 17-én személyesen kereste fel és pénzbeni adományt nyújtott át a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom áldozatainak. Az elmúlt tíz évben az RMDSZ számtalan politikai kezdeményezés során szorgalmazta az 1990-es marosvásárhelyi események kárvallottjainak megsegítését, az igazság kiderítését, és a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy az áldozatok teljes jogi és erkölcsi rehabilitációban részesüljenek - szögezte le Takács Csaba, aki felkereste a véres márciusi események során súlyosan bántalmazott Sütő Andrást, Juhász Ilonát, a jogtalanul több éves börtönbüntetésre ítélt Cseresznyés Pált, valamint az emberi áldozatokat szenvedett Gémes, Kis és Csipor családokat. Az ügyvezető elnök rámutatott: Cseresznyés Pál elítélésével a román hatalom gyakorlatilag az egész marosvásárhelyi magyar lakosságot kívánta büntetni, mintegy felmentve a bűnösség alól azokat, akik a posztkommunista rendszer átmentése érdekében kirobbantották az embertelen vérengzést. /Az RMDSZ a marosvásárhelyi márciusi események áldozataiért. = RMDSZ Tájékoztató, márc. 17. - 1682. sz./
2001. február 28.
Egyre javul a viszony Románia és Magyarország között, egyre elmélyültebbek a két szomszédország közötti kapcsolatok, nagyjából ezek lennének Németh Zsolt magyar külügyi politikai államtitkár konklúziói négy napos romániai látogatását követően. Fodor Sándor megjegyezte, hogy 1945. márc. 6., a Groza-kormány hatalomra jutása után Romániában - a román-magyar kapcsolatok "szüntelenül" javulnak. Azóta folyamatosan ez derül ki minden kölcsönös politikuslátogatást követően, közben "elvették tőlünk a Bolyai Egyetemet, kezdték beolvasztani középiskoláinkat, és szüntelenül javuló sorsú, megfélemlített magyarjaink tömegével szaladtak neki az országhatárnak." Nem volt ez másként a rendszerváltás után sem, pedig elsőként az (akkori) magyar kormány ismerte el a Ion Iliescu-Petre Roman-féle megújuló román demokráciát, elsőként a magyar külügyminiszter (Horn Gyula) sietett Bukarestbe, hogy kormánya támogatásáról biztosítsa a diktatúra igája alól szabadult Romániát. Azután jöttek a véres marosvásárhelyi események 1990 márciusában. A független román bíróság az eseményekért kizárólag magyart (Cseresznyés Pált) és cigányokat ítéltek el. A hodáki és libánfalvi támadók közül egyet sem. Eközben tovább javultak a román-magyar kapcsolatok. A Romániába látogató Tom Lantost, amerikai kongresszusi képviselő elmondta, hogy megmondta Iliescu elnöknek, hogy meglesz a Bolyai Egyetem. Akkor /1992-ben/ Németh Zsolt képviselő kifejtette, lesz Bolyai Egyetem, mert mellettünk van a hatalmas Amerika. - Németh Zsolt politikai államtitkár mostani látogatásakor kijelentette, miszerint az elmúlt négy évben lényegesen javultak a román-magyar kapcsolatok lélektani előfeltételei a gyakorlatias, intenzív együttműködés érdekében. Az RMDSZ az elmúlt 4 évben kormányon volt, de ennek az időszaknak egyetlen jelentős eredménye az volt, hogy az aradi vértanúk emlékművét Dávid Ibolyának sikerült - Valeriu Stoica jóakaratával - kiszabadítani a román hadsereg várbeli pincéjéből és tisztes helyre állítani azt, az aradi minoriták jóvoltából. Ezentúl azonban, a román-magyar kapcsolatok alakulására inkább jellemző volt, hogy az előzőleg megbeszélt és bejelentett 1999. október 6-i aradi miniszterelnöki és igazságügyminiszteri találkozóról szó nélkül lemaradt a román miniszterelnök és igazságügyminiszter (Radu Vasile és Valeriu Stoica) majd az ünnepségen (mégis) részt vevő Dávid Ibolya miniszter asszonyt román ordítozók próbálták elhallgattatni. "Nos, igen tisztelt államtitkár úr - végre tudomásul kellene venni: Romániában bennünket utálnak. Romániai magyarokat, de Magyarországot, minden magyar politikust - személy szerint Önt is." A román-magyar kapcsolatok ugyanis eléggé mélyponton vannak, hiszen a román fél megszokta, hogy csak újabb és újabb feltételeket diktáljon a másik félnek. Javítani ezen az áldatlan állapoton azonban csak kölcsönös akarattal lehet. /Fodor Sándor: Egyre javul. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2001. március 20.
Az 1990 márciusi véres események áldozatainak, hozzátartozóinak fájdalmát sem az idő, sem az együttérzés nem enyhítheti. Az RMDSZ-nek és az erdélyi magyarságnak kötelessége minden évben ezen a napon fejet hajtani a magyarellenes pogrom mártírjainak emléke előtt - hangsúlyozta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke márc. 20-án Marosvásárhelyen, az RMDSZ Szövetségi Elnöki Irodában, ahol Szepessy Lászlóval, az Elnöki Hivatal igazgatójával, valamint dr. Benedek Erzsébettel, az RMDSZ Maros megyei szervezetének képviselőjével közösen találkoztak a tizenegy évvel ezelőtti tragikus márciusi események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóival, valamint a sok évi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, illetve Juhász Ilonával. A találkozó során az RMDSZ képviselői átnyújtották azokat az adományokat, amelyeket az Ügyvezető Elnökség tavalyi döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. - Az évente átnyújtott adományok egyértelmű jele annak, hogy a magyarság érdekvédelmi szervezete saját áldozatainak tekinti az események kárvallottjait. Az RMDSZ továbbra is kitartóan szorgalmazza a márciusi események valós feltárását. /RMDSZ Tájékoztató, márc. 20. - 1932. sz./
2001. augusztus 24.
Tőkés László püspök közleményében felhívta a hazai magyar és román közvélemény figyelmét az 1989. december 22-ei, Aurel Agache helybéli milicista-tiszt erőszakos haláláért súlyos börtönévekre ítélt Héjja Dezső kézdivásárhelyi lakos ügyére. "Héjja Dezsőnek - áll a közleményben - ma van a születésnapja. 55 éves. A csíkszeredai börtönben szenved betegen és ártatlanul. Életének utóbbi tíz esztendeje valóságos kálvária volt. A magyarellenes román politika és igazságszolgáltatás áldozataként érett férfikorának legszebb éveit kellett szüntelen megaláztatásban és félelemben letöltenie, majd egy évekig tartó politikai kirakatper - egyik - kiszemeltjeként a börtönbe kerülnie. A romániai magyar nemzeti közösség kollektív megalázására és megfélemlítésére irányuló politikai perek sorában neki is a meghurcolt és igazságtalanul elítélt Cseresznyés Pál, valamint az oroszhegyi és zetelaki elítéltek sorsa jutott osztályrészül.(...) Történik mindez annak ellenére, hogy a Nemzeti Megmentési Front 1990. januárjában közkegyelemben részesítette mindazokat, akik az 1989-es népfelkelés idején ún. politikai bűncselekményt követtek el. Héjja Dezsőre viszont még ezt sem sikerült rábizonyítani." Tőkés László azzal a felhívással fordult az RMDSZ-hez, hogy az érdekképviselet tekintse Héjja kiszabadításának - közkegyelemben való részesítésének ügyét az RMDSZ-SZDP együttműködés szakítópróbájának. A püspök felkérte a magyar kormányt is, hogy diplomáciai úton sürgesse Héjja Dezső amnesztiáját. /Kísértenek a politikai kirakatperek. Tőkés László Héjja Dezső amnesztiáját sürgeti. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./
2001. augusztus 31.
Az erdélyi magyar közvélemény megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy az Agache-perben nehéz börtönévekre ítélt, súlyosan beteg Héjja Dezsőt letartóztatták, majd a csíkszeredai börtönbe szállították. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke felhívásában azt kérte, hogy gyakoroljanak nyomást a hatóságokra az ártatlanul börtönbe vetett Héjja Dezső szabadlábra helyezéséért, e kérdés legyen szakítópróba az RMDSZ számára a kormánypárttal való együttműködés tekintetében. Frunda György szenátor, Héjja védőügyvédje kifejtette: Héjja Dezső nem menekült el, mert ártatlannak vallotta magát, másrészt igen rossz az egészségi állapota. Annyira rossz, hogy nem tudja saját magát ellátni, tehát ápolásra, segítségre szorul. Frunda a letartóztatási döntést megtámadta a bíróságon, és kérte a büntetés végrehajtásának elhalasztását mindaddig, amíg a Héjja Dezső egészségi állapota megengedi azt, hogy letöltse a kirótt büntetést. Ezzel párhuzamosan Frunda megírta a kegyelmi kérvényt, továbbá készíti azt a beadványt, amelyet legkésőbb szept. 10-ig elküld Strasbourgba az Európai Emberjogi Bírósághoz. Frunda arról is tájékoztatott, miért volt a késlekedés, hiszen az ítéletet öt hónapja kimondták: a Legfelsőbb Bíróságnak négy hónap kellett ahhoz, hogy az ítéletet megfogalmazza. Valószínűleg meg akarták akadályozni, hogy Frunda azonnal az emberjogi bírósághoz forduljon. Frunda támadta Tőkés Lászlót, mondván, tíz éve folyik a per, de eddig Tőkés László egyetlen egyszer sem érdeklődött arról, hogy mi a helyzet ezekkel az emberekkel. Miközben Agache családja mellett ott állt Petre Turlea egységpárti, majd nagyromániás képviselő, addig ő Cseresznyés Pál, majd a kézdivásárhelyiek védelmében egyedül volt. Egyetlen alkalommal jött el a tárgyalásra Tamás Sándor képviselő. Ezzel szemben végig kiállt mellette a romániai magyar sajtó jó része, újságírók, közülük Béres Katalin és Szász Attila. Frunda nem tudja elfogadni, hogy amikor emberek sorsáról, szabadságáról van szó, akkor valaki az ügyet politikai eszközként, népszerűség-növelő eszközül felhasználja anélkül, hogy addig egyetlen egy lépést is tett volna érdekükben. Frunda nem hiszi, hogy Tőkés Lászlónak valamilyen alapja is lenne ahhoz, hogy megkérdőjelezze munkája minőségét. - Szeptember 20-án lesz a következő tárgyalás. Azért, hogy most védence börtönben van, erkölcsileg felelősök azok a kézdivásárhelyi orvosok, akik aláírták azt az orvosi jelentést, melynek alapján az ottani igazságügyi szervek leszögezhették: Héjja Dezső bírja a börtönviszonyokat, ami egyébként nem felel meg a valóságnak. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője kérdése tendenciózus: "milyen hatása volt, lehet a politikai nyomásgyakorlásnak, ami a püspök úr felhívásából kisugárzik?" Frunda azt felelte, hogy "az ilyen típusú nyomásgyakorlásnak csakis negatív hatása lehet." /Gyarmath János: Már megírtuk a kegyelmi kérést... Interjú Frunda Györgyszenátorral, az Agache-perben vádoltak védőügyvédjével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./
2001. október 24.
Székelyudvarhelyi értelmiségiek egy csoportja 1991. febr. 20-án hozta létre az apolitikus, humánus eszméket valló emberbaráti Emberséget!-Alapítványt. Az Emberséget!-Alapítvány több mint 10 esztendeje többtucatnyi ártatlanul szenvedő és anyagilag rászoruló sorsát igyekezett megkönnyíteni önkéntes adományok gyűjtése és célba juttatása révén. Az alapítvány támogatottjai közül a legismertebbek az 1989. december 22-i események ürügyén koncepciós perekben elítélt oroszhegyi meg zetelaki magyarok, illetve a marosvásárhelyi 1990. márciusi pogrom áldozatainak (Nagyernye, Sáromberke, Mezőújfalu) nélkülöző családjai és hátramaradottai, valamint a börtönbe zárt Cseresnyés Pál Marosvásárhelyről. Az új évezredben megint kopogtat, megint jelentkezik az Emberséget!-Alapítvány, hogy támogassa egy magyarellenes koncepciós per áldozatait: HÉJJA DEZSŐT, akit az 1989. december 22-i kézdivásárhelyi rendőrlincselés ürügyén 4 évi raboskodásra ítéltek, és aki néhány hete a csíkszeredai börtönben raboskodik, illetve a 3 évi börtönbüntetéssel sújtott REINER ANTALT, akit augusztus 4-én tartóztattak le. Ugyanakkor ideje elindítani azon oroszhegyi meg zetelaki magyarok teljes rehabilitálási folyamatát, akik a romániai magyar nemzeti közösség, illetve anyaországunk és a nyugati világ magyarsága példás szolidaritása eredményeként többévi szenvedés után Ion Iliescu elnöki kegyelmével szabadultak ki börtöneikből. /Újra kopogtat, újra jelentkezik az Emberséget!-Alapítvány. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./
2001. október 29.
Frunda György szenátor okt. 25-én a csíkszeredai börtönben meglátogatta Reiner Antalt, akit Kézdivásárhelyen az 1989-es decemberi eseményekért törvénytelenül elítéltek. A szenátor okt. 26-án a marosvásárhelyi börtönben Héjja Dezsőt látogatta meg, akit a csíkszeredai börtönből szakorvosi kivizsgálásra helyeztek át Marosvásárhelyre. Miután biztosította a két elítéltet arról, hogy a 11 évig elhúzódó tárgyalások alatt mindent megtett felmentésük érdekében, Frunda György kifejezte, hogy úgy, ahogy a Cseresznyés Pál szabadlábra helyezéséért is évekig küzdött, továbbra is a két elítélt mellett áll. A két elítélt írásban is megerősítette a szenátornak adott megbízását, hogy a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság előtt képviselje őket. /Frunda György meglátogatta Rainer Antalt és Héjja Dezsőt. = RMDSZ Tájékoztató, okt. 29., 2068. sz./
2002. július 5.
Az Emberséget! Alapítvány kéri, hogy támogassák az igazságtalanul elítélt és súlyosan beteg Reiner Antalt, aki a csíkszeredai börtönben raboskodik, meg az ortopédiai műtétek előtt álló Héjja Dezsőt. Székelyudvarhelyi értelmiségiek egy csoportja 1991. február 20-án hozta létre, a helyi bíróság az év március 21-én pedig bejegyezte az apolitikus, Emberséget! Alapítványt. Az Emberséget! Alapítvány több mint tíz esztendeje több tucatnyi ártatlanul szenvedő és anyagilag rászoruló ember sorsát igyekezett megkönnyíteni önkéntes adományok gyűjtése és célba juttatása révén. Az alapítvány támogatottjai közül a legismertebbek az 1989. december 22-i események ürügyén koncepciós perekben elítélt oroszhegyi meg zetelaki magyarok, illetve a marosvásárhelyi 1990. márciusi pogrom áldozatainak (Nagyernye, Sáromberke, Mezőújfalu) nélkülöző családjai és hátramaradottai, valamint a börtönbe zárt Cseresznyés Pál Marosvásárhelyről. Reiner Antal és Héjja Dezső helyzetéről, egészségi állapotukról részletesebb beszámolót ad a www.nexus.hu/erdelyimagyarkezdemenyezes honlapon. /Az Emberséget! Alapítvány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 5./
2002. szeptember 3.
Idén nyáron második alkalommal rendezték meg augusztus 14-18-a között Kismaroson az Összmagyar Ifjúsági Találkozót, melyre a tavalyi másfél százzal szemben mintegy másfél ezren zarándokoltak el a Kárpát-medence magyarok lakta vidékeiről. Az esemény szervezője az a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) volt, mely tagszervezeteivel behálózza az egész Kárpát-medencét a Székelyföldtől a Délvidékig, Budapesttől a Felvidékig. A HVIM a határon túli fiataloknak ingyen biztosította a szállást és az étkezést a Magyar Szigeten. Beregszászi Olga fél évszázad betiltott, megzenésített verseit énekelte meg, Dévai Nagy Kamilla és tanítványai legutóbbi albumuk zenei anyagát adták elő. Cseresznyés Pál, a marosvásárhelyi pogrom áldozata meghurcoltatásáról szólt megrázó erejű beszámolójában. Felvidéket Popély Gyula történész képviselte, aki a szlovákok magyarellenességét és történelemhamisításait ecsetelte. Szakács Gábor és Zsuzsa a Magyar Rovásírók képviseletében érkeztek. A tábor vendége volt Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke és munkatársa, Kotis Mihály. Duma előadásában vázolta a csángók történetét. Andrási Attila színházi rendező a Délvidéki Magyar Közösség részéről hangsúlyozta, hogy a második világháború előtt az ún. Vajdaságban még többségben volt a magyar elem. Az ötnapos rendezvény legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye a Sajtóklub volt, Bencsik András (Demokrata), Bayer Zsolt (Magyar Nemzet), Haeffler András és Molnár Balázs (Vasárnapi Újság) részvételével. Az ún. határon túli sajtóklubon Erdélyből György Attila és Borbély Zsolt Attila volt jelen. Sok táborozó fiatal sietett segíteni az árvíz veszélyeztette Kismarosnak, töltötték a homokzsákokat. Kereskényi Sándor Szatmár megyei RMDSZ-szenátor a partiumi magyarság helyzetét és jövőjét taglalta, Raffay Ernő történész pedig a trianoni diktátumról értekezett. /Fábián Tibor: Magyar Sziget, 2002. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 3./
2002. november 5.
Cseresznyés Pált, az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom bűnbakját tíz év börtönre ítélték, amiből hatot le is töltött. Magyarországon járt, mert két könyve fog hamarosan megjelenni, ehhez keres támogatókat. Makovecz Imre már elvállalta az egyik könyv költségeinek fedezését. Azt a gyűlöletet, amit a magyarsággal szemben érzett a románság, mind rajta verték le a börtönben. Kiverték a fogait, égő cigarettákat nyomtak el rajta. Öt perc nyugtot nem hagytak neki. Éjszaka alvás közben rávizeltek, égő újságot dobtak rá, csípőspaprika-torzsát gyúrtak be a szemébe, másfél órára elveszítette a látását. Ez idő alatt rugdosták és ütötték. Cseresznyés Pál úgy érzi, hogy az RMDSZ lemondott róla. A fogsága alatt a címére külföldről jött támogatások szőrén-szálán eltűntek. /Fábián Tibor: A vén zászlótartó. Beszélgetés Cseresznyés Pállal, az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom bűnbakjával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 5./
2003. március 20.
Marosvásárhely tizenhárom évvel ezelőtti fekete márciusának legismertebb áldozatai, a megnyomorított Mihaila Cofar és a koncepciós per nyomán bebörtönzött Cseresznyés Pál anyagi gondokkal küszködve, betegen tengetik napjaikat. Az előbbi visszahúzódottan, görgénymenti falujában ücsörög, az utóbbi többnyire Magyarországon dolgozgat. Még senki nem kísérelte meg összeszámlálni a tizenhárom évvel ezelőtti marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlet áldozatait. Pedig lennének jócskán - innen is meg onnan is. Ha pedig a nyomban bebörtönzött cigányokra gondolunk, mondhatnánk, hogy amonnan is. A tragikus események két kiemelkedő figurája és szenvedő alanya kétségtelenül az erdőlibánfalvi Mihaila Cofar és a marosvásárhelyi Cseresznyés Pál volt. Cseresznyés a börtönben a verés tízszeresét kapta vissza ellene felbujtott rabtársaitól, család nélkül maradt, most egyedül tengeti életét. Cofar kijelentette: Ha hívnak, ismét bemegyek Vásárhelyre! Cseresznyés Pál még bírja a kétkezi munkát. Néha kijár az anyaországba a létminimumhoz szükséges kevéske forintot összekuporgatni. Most arra készül, hogy könyv formájában is megismertesse a nagyvilággal történetét, hogy megtudja mindenki, hogyan bántak vele a romániai börtönökben. Van egy másik kézirata is, egy dalos-gyűjtemény. /Szucher Ervin: Tizenhárom év után is megtört emberek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./
2003. március 22.
Márc. 21-én Marosvásárhelyen a szövetségi elnöki hivatalban találkozott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Takács Csaba ügyvezető elnök az 1990. márciusi marosvásárhelyi események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóival, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, illetve Juhász Ilonával. Az RMDSZ képviselői ányújtották azokat az adományokat, amelyeket az ügyvezető elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatok hozzátartozóinak, illetve a meghurcoltaknak. /A megbecsülés gesztusa. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./
2003. november 11.
Cseresznyés Pál, a magyarországi székhelyű Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tiszteletbeli elnöke és Toroczkai László, a HVIM elnöke közleményükben kifejtették, a HVIM "kitörő örömmel" fogadta a Székely Nemzeti Tanács létrejöttét és üdvözli az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményező bizottságát. A nemzeti tanácsokat "történelmi tettnek", illetve "az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb eseményének" tartják. Ugyanakkor a HVIM "aggódva figyeli, ahogy a román hatalom egyre durvábban fenyegeti és támadja a Székely Nemzeti Tanácsot, illetve annak tagjait és aktivitását". Az aláírók kilátásba helyezték, hogy amennyiben "az önrendelkezésért tevékenykedő személyeket atrocitás éri" a Toroczkai vezette mozgalom a nemzetközi közvéleményhez fordul és "kemény választ ad Bukarestnek". Kifejtik: az eddigi zaklatások miatt a kanadai és az amerikai egyesült államokbeli Magyar Jogvédő Hálózathoz és több európai szervezethez fordulnak. Nov. 14-én tiltakozó megmozdulást tartanak a szegedi román főkonzulátus előtt és petíciót adnak át a külképviselet vezetőjének. /(k. o.): A nemzeti tanácsok védelmében a HVIM. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
2003. november 15.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vezetői nov. 16-án adják át Budapesten, a Magyarok Házában a Hatvannégy Vármegye Alapítvány által idén létrehozott Magyar Ellenállás díjat a 2003-as év kitüntetettjének, Cseresznyés Pálnak, az 1990 márciusi marosvásárhelyi véres magyarellenes pogrom ártatlanul tíz év börtönre ítélt áldozatának. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./
2004. március 22.
Márc. 20-án az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalában Markó Béla, az RMDSZ elnöke adott át támogatást a tizennégy évvel korábbi véres marosvásárhelyi események áldozatai hozzátartozóinak és azoknak, akik részesei voltak az akkori eseményeknek. Jelen volt Csipor Emma (Csipor Antal özvegye), Gémes Ilona (Gémes István özvegye), Kiss Irma (Kiss Zoltán özvegye), valamint Juhász Ilona és Cseresznyés Pál. Markó Béla, miután a jelenlevőknek megköszönte, hogy eljöttek a megemlékezésre, felidézte az 1990 márciusi eseményeket. 1990 után lassan, de mégis elkezdődött az etnikai kérdés rendezése Romániában, és nem erőszakos eszközökkel folytatódott, hanem nehezen, rendkívül nagy feszültségek árán, de politikai úton. A találkozó végén Sütő András fogalmazta meg üzenetét: „Az RMDSZ-szel szervezetten politikai küzdelembe indult erdélyi magyarság több olyan alapvető, alkotmányban is rögzített jogot vívott ki, amelyek alapján már sokkal közelebb kerülünk az önrendelkezés formáihoz, vagyis az autonómiához. Ez az autonómia – amely célja az erdélyi magyarságnak – a fokozatos építkezés és a román politikai életben még rendkívül erős politikai ellenállás körülményei között folytatott küzdelemben lesz megvalósítható.” /Mózes Edith: Az áldozatokra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./
